Beton az Ókorban

Mint tudjuk, a  beton egy mesterséges építőanyag, amely kötőanyagból (cementből) és vízből készül. A „cement” szó a rómaiaktól származik, akik egy terméskőből és kötőanyagként égetett mészből készült betonszerű falazatot „Opus caementitium”- nak neveztek. A kődarabokból és vízálló habarcsból készített, zsaluzatban együtt megszilárdult, erős falak építése az időszámításunk utáni első században terjed el, és válik a Római Birodalom késői építészetének mércéjévé.

A történelem korai szakaszának kötőanyagával – mész, téglaliszt vagy puccolán keverékével – kapcsolatos ismeretek azonban még régebbiek. A föníciaiak már 3000 évvel ezelőtt vulkáni kőzeteket kevertek a habarcshoz. Ezzel olyan anyagot hoztak létre, amely víz alatt megszilárdul. Ezek az ismeretek és módszerek a punok révén kb. az időszámításunk előtti III. században jutnak el Itáliába, a Római Birodalomba. Megszületik a római beton.

A beton Rómában és a belőle készült szerkezetek
A nagy vastagságú és tömegű falak és boltozatok a köztársaság idejének végétől nagyrészt betonból, zsaluzatok vagy falazatok között öntve készültek. A római beton kötőanyaga vulkanikus kőőrlemény, a Nápoly környéki Puteoliból (ma Pozzuoli) származó puccolán. Az ebből és homokból készült betonba kisebb nagyobb köveket ágyaztak, úsztattak.

Az aránylag könnyű, rendkívül szilárd és nagy fesztávolságú boltozatok gyors és időtálló kivitelezését. Az öntött falak kétoldali fazsaluzattal vagy szélső tégla-, illetve kőfalrétegek között készültek, gyakran tégla- vagy kőpillérek közeit töltötték ki. A durvább kivitelű, főként öntött falak felületét bevakolták, vagy kemény mészkő, travertin, illetve márványlapokkal burkolták.

Dongaboltozat 
A faragott kőtömbökből épült dongaboltozatok kezdetben egymás mellé rakott boltövek sorából álltak, csak később rakták hosszanti sorokból, soronként kötésbe. Fejlettebb változatoknál a boltozat vázát fordított „T”-alakú kövekből falazott hevederívek alkották és ezek közeit a „T”-szárakon felfekvő kőlemezek töltötték ki.
Gyakoriak a téglaívek közötti öntött dongaboltozatok, amelyeknél a mintadeszkázaton előbb a téglaboltöveket falazták, majd ezek közeit kiöntötték.

Donga és a keresztboltozat

Keresztboltozat

A római keresztboltozat két egymásra merőleges tengelyű, egyenlő sugarú félköríves dongaboltozat-szakasz áthatásából jött létre. Négyzet alaprajzú illetve ilyen térszakaszokból összetett hosszanti terek lefedésére alkalmazták. Gyakran csak homlok- és átlóíveit falazták téglából, ezek közeit, a boltsüvegeket, pedig kiöntötték.