2013. május 20., hétfő

Fúrjunk téglafalba


Kevés szexibb dolog van a világon, mint egy fúrógéppel a falnak támaszkodó káromkodó férj látványa. Csak úgy egymagunkban álldogálni a falnál nem annyira izgalmas, így célszerű fúrni is egy kicsit. Egyrészt feleségünk újra belénk szeret, mert végre felkerül a polc, amiért egy éve könyörög, másrészt pedig mi magunk is újra férfinak érezzük magunkat.

Lássunk is hozzá! Adott a téglafal. Már csak egy fúrógép és néhány különböző méretű fúrószár szükséges, hogy munkához láthassunk. Fúrógépet kérjünk kölcsön, úgysem fogjuk túl sokat használni, akkor meg minek saját. Ha történetesen a szomszédjaink is hozzánk hasonló kvalitásokkal rendelkeznek barkácsolás terén, és nekik sincs fúrógépük, akkor battyogjunk el és vegyünk egyet. Meglepetések elkerülése végett a fúrógép kiválasztásakor ízlelgessük az ütve fúrás fogalmát. Keményebb falnál jól jöhet ez a funkció. Jó munkát jó szerszámmal lehet végezni, ettől függetlenül évi egy, maximum kettő furat elkészítéséhez nem feltétlenül a legdrágább gépet kell megvásárolnunk. Megvan tehát az ütve fúrásra is alkalmas készülék, jöhetnek a különböző méretű fúrószárak. Ez pusztán azért fontos, mert olyan még nem volt, hogy legalább egy furat ne mállasztotta volna szét az adott esetben indokolatlan vastagságú vakolatot. Ilyenkor ugyebár a kívántnál nagyobb, a következő méretű tiplinél viszont kisebb furatot kapunk. Ilyenkor jöhet a vastagabb fúrószár és a nagyobb odafigyelés. Vegyünk, mondjuk egy egész készletet! Általában háromféle fúrószárral találkozhatunk. Mi válasszuk a kimondottan téglafal fúrásához valót. Ezek általában ezüstszínűek és a végükön egy betét is található, olykor piros vagy sárga színnel megjelölve.


Fúrás előtt győződjünk meg róla, hogy a falban hol futnak vezetékek. Kellemetlen percektől,
sérüléstől és plusz munkától kíméljük meg magunkat. Bár a barká csolás közben szerzett sérülés is fokozza párunk libidóját, ne kockáztassunk.Használjunk védőfelszerelést. Itt nem a libidóra gondoltam.

Fúrjunk! Válasszuk ki a megfelelő méretű fúrószárat. Na de mi a megfelelő méret, merül fel joggal a kérdés. Válaszuk a majdan a furatba kerülő tipli méretével azonos vastagságú fúrót. Hatos tiplihez hatos fúrót, nyolcashoz nyolcast és így tovább. Meglepő módon a méreteket számmal jelölik a fúrón és a tiplin egyaránt. Kevés kivételtől eltekintve a falra merőleges furatokra van szükségünk, ezért a fúrógépet fúráskor igyekezzünk minden oldalról derékszögben tartani. Illesszük a fúrószárat az előzőleg, mondjuk x-szel megjelölt falfelületre. Persze úgy, hogy már benne van a fúrógépben. Kérjünk meg valakit, mondjuk a feleségünket, hogy egy bekapcsolt porszívóval álljon mellettünk és a készülék csövét tartsa a fúrási munkaterület alatt. Így nem száll össze vissza a téglapor és ismét bebizonyítottuk, hogy milyen figyelmesek vagyunk. Enyhe előtolással kezdjünk el fúrni. Nem kell állat módjára nekiugrani a falnak. Hagyjuk, hogy a fúrófej dolgozzon. Mikor túljutottunk a vakolaton és jön a tégla, akkor aztán mindent bele! Persze csak ésszel, mert azt ugye nem tudjuk, hogy mikor érünk el a tégla üregéhez. Ha nem figyelünk, akkor megszalad a kezünk és úgy fejeljük le a falat, mint vasorrú bába a patkómágnest. Valamivel mélyebb furatot készítsünk, mint a furatba szánt tipli hossza. Erre van magyarázat is, de az most lényegtelen. Azt hogy milyen mély a furatunk egy egyszerű módszerrel ellenőrizhetjük le. Húzzuk ki a fúrót a falból és, úgynevezett szemrevételezéses módszerrel, vizsgáljuk meg, hogy meddig téglaporos. Na, olyan mély a furat. Elvileg kész is vagyunk. Az elkészült furatot érdemes nézegetni egy kicsit, esetleg fotót is készíthetünk róla, amit körbe küldhetünk a béna barátainknak. Mindenképpen legyünk büszkék magunkra, mert nem mindenki ügyeskedne ezt  megcsinálni  otthonába.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése